Szomorú napként élte meg Göteborg 2015. október negyedikét, mert a városi csapat, az IFK (itt íefkónak ejtik) csak egy egyes döntetlent játszott hazai pályán –az Ulleviben- a majdnem utolsó Halmstadts BK-val. Így a másik göteborgi csapatot, a BK Häckent verő IFK Norrköping (íefkó norsöping), valamint az FF Malmőt legyőző AIK Stockholm (aikó stokolm) is megelőzte a kékfehéreket, akik előtte hosszú időn keresztül a táblázat élén tanyáztak.

Október 4: 1 Norrköping 61p, 2 IFK 58p, 3 AIK 57p.

(Ugye, az Allsveskan lebonyolítása tavaszi-őszi rendszerben zajlik, így az előbb leírtak négy fordulóval a bajnokság vége előtt történtek meg.)

Jöttek az EB-selejtezők, majd egy IFK döntetlen Stockholmban, a Djurgåden IF ellen, miközben a Norrköping kikap Boråsban az IF Elfsborgtól, de az AIK meg begyűjti a három pontot a Halmstadt otthonában.

Október 19. 1 Norrköping 61p, 2 AIK 60p. 3 IFK 58p.

A következő fordulóban a Norrköping már nem hibázik, veri otthon a Halmstadtot, míg Stockholmban, a Friends Arénában, több mint 43 ezer néző előtt az AIK előbb vezetést szerez az IFK ellen, de jön Engvall és fordít, a vége 1-2. Úgyhogy az utolsó forduló (IFK-Kalmar FF, Malmő-Norrköping, Örebro SK-AIK) előtt így áll a tabella:

Izgalmas szombat előtt állunk!

Bőven írt a sajtó a Magyarországra nehezedő migrációs nyomásról mostanában. Pedig igazából inkább itt van migrációs nyomás, minden reggel, a nyolcas villamoson, amikor a Gamlestadtorgetnél átszállnak rá a külvárosból a centrumba tartók.

A cégnél szerveződött egy kompozás Dániába. Reggel oda, délután vissza. Jöjjön hát pár kép az útról.

Tengeren.

Ez még a göteborgi szigetvilág, apró szigetecskék armadája, néhány nagyobbal megspékelve.

 Nagy volt a hajóforgalom. A mi hajónk keresztezte a tengeri útvonalat, ami a Balti-tengerről kivezet az Északi-tengerre, majd az Atlanti-óceánra.

A kollégák.

Én.

Dánia. Ahogy ők mondják, egy ország, amely olyan mint egy palacsinta. Lapos.

Valahol Dániában.

Hosszú még az út.

Újra Göteborg.

Az út valódi célja......rengeteg olcsó pia beszerzése.

Szeptember első két hétben evakuáltunk/átköltöztettünk egy 11 emeletes panelbérházház-sort, mert felújítják, így jó pár ember életébe nyertem egy rövidke bepillantást. (Sorsokról már korábban is írtam, mint ahogy emberről is. Nem is egyszer.)

Aki nem mozdul ki a lakásából

Volt egy legalább 150 kg-os, gyakorlatilag mozgásképtelen ember, akit nem igazán ápolt senki. A nap folyamán ugyan megjelent valaki és megkérdezte tőle, hogy kér-e enni, majd melegített neki valami előre csomagoltat, azt helló, már lépett is tovább. Az emberünk két szoba, erkélyes lakásában volt még két kisebb tároló helyiség (egy raktár és egy gardrób), minden telis tele bútorokkal és minden egyébbel. Volt szekrénysor, kerek- és négyszögletes nagyasztal, kis asztal, létra, könyvek, tévé, videó, laptop, dvd-lejátszó, kredenc, kakis pelenka, ülőgarnitúra, konyhaszekrények, karfás székek, virágtartók, vagy harminc festmény, komód, egy elektromosan mozgatható ágy és fotel. Ezen kívül iratok, újságok, sakk készlet és egy életnagyságú porcelán-angolbulldog. A lakásban volt még egy elektromos jármű, amelyhez egy járókeret segítségével jutott el, amikor erre került a sor. Azonban kiállni már nem tudott vele, így mi tettük ki a járművet a folyosóra, ahonnét egy kis segítséggel már be tudott állni a liftbe. Amúgy „képben volt”, igaz két liter bontott tömény azért volt a kredencben. Az új lakásában próbáltam neki segíteni, amikor leült a foteljébe. Kért egy pohár vizet, meg megkerestette velem a távirányítóját. Akkor kellett bevallanom, hogy nem mindent értek abból, amit nekem mond, amikor szerette volna leengedtetni velem a redőnyt. Ez már meghaladta a svéd tudásomat.

Ebola

Volt egy család, akik nem voltak teljes mértékben felkészülve arra, hogy jövünk, és nem pakolták bele az apróbb dolgaikat a már korábban náluk letett kartondobozokba. Nem volt túl sok a mozgatni való, viszont sokat állt a munka, míg vártuk, hogy fenn befejezzék az elpakolást. A melóban társam volt Janek, Babú, és Számpáj, aki Sierra Leonei. Ekkor tombolt az ebola járvány Nyugat-Afrikában, így igen sok szó esett róla. Számpáj elmondta, hogy náluk megállt az élet. A sofőr megkérdezte, de akkor hogyan vásárolnak az emberek. Kiderült, hogy úgy, hogy az árut és a pénzt leteszik egy asztalra, majd mindenki viszi a magáét. Testi kontaktus kizárt, lehetőleg mindenki otthon ül. Persze mi meg azzal poénkottunk egész nap, hogy rátettük a másik vállára a kezünket és annyit mondtunk, ebola.

Gun

Ő egy közel nyolcvan éves öregasszony, száznál is több kartondobozzal, több száz könyvvel, egy hatalmas gardróbbal, és egy akkora konyhával, ami egy nagycsaládnak is a becsületére válna. Egy napig tartott, míg mindent becsomagoltunk nála a dobozokba. A költöztetés volt a második nap, öt fővel, míg harmadnap a kipakolást bonyolítottuk le, ketten. A legszebb, hogy az idős hölgy, minden mozdulatunkat figyelemmel kísérte. Nem baj, mert ma megtanultam, hogy miként mondják a svédek az alapost. Az utolsó napon már csak én és Számpáj dolgoztunk nála, aki a végére teljesen kikészült. Délelőtt a könyveket pakoltuk fel a polcra, ÁBC sorrendben (írók szerint). A dolgot nehezítette, hogy a könyveket tartalmazó mintegy 15 dobozt a nagyszobába bezsúfolt 50 doboz közül kellett kiválogatni. Számpáj végig azzal nyugtatta magát, hogy csak a könyv a sok, utána már könnyebb lesz, miközben gyakran kérdezte Guntól, hogy az alatt az egy év alatt, míg felújítják a lakását ezt a sok könyvet mind el akarja-e olvasni. Az öregasszony csak annyit mondott, hogy természetesen nem, és hamiskásan mosolygott.

Ui.:

Persze később sem lett könnyebb, mert délután jöttek az étkészletek -porcelánból, üvegből és ezüstből-, a millióegy asztali- és polcdísz, és vagy hetven pár cipő. A mintegy száz képre már azt mondtuk, hogy ezek felszögelése a falra már nem a mi dolgunk.

Általában otthon készült ebédet viszek magammal a munkába. Sokszor eszek csiliszószos rizst, tonhallal (konzerv), mert gyorsan elkészül reggel és nem igényel melegítést délben. Ezt ugye lehet variálni hol szardiniára, hol makrélára, hol pedig heringre cserélve a halat. Persze azért itt sem halból van a kerítés, így van, hogy más kerül az ebédlőasztalra. A teljesség igénye nélkül felsorolok most párat az ebédeim közül:

• Spagetti bolognese
• Japán teriyaki szószban pácolt sertéscsíkok
• Rakott cukkini
• Halrudacskák mozzarellával, salátával és lilahagymával, baguette-ben 
• Csilisbab
• Zöldfűszeres csirkecomb
• Paprikáskrumpli kovászosuborkával
• Korianderes-tejszínes karaj, rizzsel
• Tejszínes-currys csirkeszív
• Rakott padlizsán
• Fishburger
• Rozmaringos kakukkfüves korianderes csirkemell rizzsel
• Kuszkuszágyba sülyesztett svéd húsgolyók (köttbullar, ejtsd: sötbular) paradicsommártással
• Káposztás sertésapró csilivel
• Curryszószos csirkemellcsíkok kuszkusszal
• Sült tarja
• Amerika két kedvenc hamburgere: juicy lucy és smashed burger.

Szeptember elején visszatért a nyár Svédországba. Újra 21 fok felé szökik napközben a hőmérséklet, előkerültek a veterán kabriók. Az emberek újra trikóban futnak a reggeli 13 fokban, és újra akciós a grillkolbász. A jó idő nekem is kedvezet, mert szeptember első két hetében egy felújításra ítélt 11 emeletes panelház-sor lakóit költöztettük át egy száz méterre lévő másik házsorba, és így szinte minden nap biciklivel jöttem-mentem a két hét során.

Az első alkalommal ott volt velem Abdi, Andrej, és egy új albán arc, Rámo, Koszovóból. Végig úgy éreztem, hogy gyorsan kész leszünk, akár már egyre is, erre ötre lettünk kész. A kiköltöztetéssel nem volt gond, viszont az új lakásba felpakolásnál rengeteg időt vesztettünk, mivel a 11 emeletre egy lift jutott, és volt mozgás bőven. Ez még csak hagyján, de a végén kiderült, hogy a lakóknak van vagy negyven kartonja az alagsorban, és azokat is vinni kell. Ráadásul az alul tárolt kartonok teljesen felnedvesedtek a padlón keresztül, így azokat még át is kellett pakolni.

Általában örülni szoktunk azoknak a „meglepetéseknek” amelyek miatt hosszabbodik a meló, mert az több pénzt jelent a hónap végi elszámolásnál, de ebben a két hétben volt olyan, hogy én a lehető leghamarabb végezni akartam. Mindezt azért, hogy délután kettőtől láthassam az ismétlését a hajnalban lejátszott Ravens-Steelers-nek, amely az NFL 2014-esidényének nyitó összecsapása volt. (Idén ugye szintén Steelers, csak a Patriots ellen. A Baltimore-New England csere okának helyes megválaszolói között kisorsolok egy kiló svéd húsgolyót.)

Tavaly nem sikerült a címvédés. Talán majd idén...

Amúgy egy idős hölgyet költöztetünk, akinek az apukája katona volt, így már gyermekkorától kezdve sokszor váltott lakást. Azután a férjével is többször költözött. A mostani a huszonötödik költözködése, így szinte paradicsomi állapotok fogadtak minket. Minden összekészítve, becsomagolva, összekötve. Meg kaptunk szilvát meg süteményt. Biztos voltam benne, hogy hamar megleszünk, de mint kiderült, hogy a rendszer ellen dolgozni itt is nehéz. Ha csak én kapkodok, hogy mihamarább meglegyünk, de mások nem, akkor nem lesz gyors a meló. (Végül is az esti ismétlésnél tudtam pótolni a mérkőzés megtekintését.)

Legutóbb megírtam, hogy miként jártam Norvégiában. Most itt van néhány kép róla.

Még svédben. Útban Strömstad felé

Strömstad

Norvég vidék

Itt nyugodtunk meg

A mai nap sikerült átkavirnyálnunk Norvégiába. A célállomás amúgy Strömstad volt, egy idilli kisváros Svédország nyugati partján, nem messze a norvég határtól, kétszáz kilométerre északra Göteborgtól. (Ez az eddigi legészakibb pont, ahová életemben eljutottam.) Innen költöztettünk egy céget száz kilométerre keletre, a szárazföld belsejébe. Csak azt nem tudtuk, hogy a két svéd terület közé be van ékelődve egy kis darab Norvégia. (A gps-t meg nem érdekelte ez a kis apróság.)

Az útvonal igazi skandináv területen ment keresztül

Az utunk amúgy csodálatosan szép, fenyőerdők borította hegyvidéken vezetett keresztül, csak a sofőr morgott, hogy egyre keskenyebbek az utak a teherautó számára. Azután egyszer csak jött a tábla, hogy ez innentől már norvég felségterület. Én élveztem a dolgot, úgy fogtam fel, hogy nyaralok, Norvégiában. A sofőr már nem annyira. Azon parázott, hogy ha lesz határellenőrzés, amikor visszamegyünk, akkor gondok lesznek a vámnál.

Visszafordulni nem tudtunk a hegyi úton, úgyhogy mentünk előre, azzal a tudattal, hogy lesz, ami lesz. A másik kolléga (Kárlosz, Brazíliából) meg felemlegette, hogy neki a svéd hatóságokkal épp ügye van a vízuma miatt, úgyhogy kíváncsian várja, lesz-e határellenőrzés az út végén, vagy nem. Ezzel együtt igen jól szórakoztunk, vicces egy eset volt. (Persze egyszer csak jött a tábla, hogy ez már újra Svédország, és mindenki megnyugodott.)