A mai nap sikerült átkavirnyálnunk Norvégiába. A célállomás amúgy Strömstad volt, egy idilli kisváros Svédország nyugati partján, nem messze a norvég határtól, kétszáz kilométerre északra Göteborgtól. (Ez az eddigi legészakibb pont, ahová életemben eljutottam.) Innen költöztettünk egy céget száz kilométerre keletre, a szárazföld belsejébe. Csak azt nem tudtuk, hogy a két svéd terület közé be van ékelődve egy kis darab Norvégia. (A gps-t meg nem érdekelte ez a kis apróság.)

Az útvonal igazi skandináv területen ment keresztül

Az utunk amúgy csodálatosan szép, fenyőerdők borította hegyvidéken vezetett keresztül, csak a sofőr morgott, hogy egyre keskenyebbek az utak a teherautó számára. Azután egyszer csak jött a tábla, hogy ez innentől már norvég felségterület. Én élveztem a dolgot, úgy fogtam fel, hogy nyaralok, Norvégiában. A sofőr már nem annyira. Azon parázott, hogy ha lesz határellenőrzés, amikor visszamegyünk, akkor gondok lesznek a vámnál.

Visszafordulni nem tudtunk a hegyi úton, úgyhogy mentünk előre, azzal a tudattal, hogy lesz, ami lesz. A másik kolléga (Kárlosz, Brazíliából) meg felemlegette, hogy neki a svéd hatóságokkal épp ügye van a vízuma miatt, úgyhogy kíváncsian várja, lesz-e határellenőrzés az út végén, vagy nem. Ezzel együtt igen jól szórakoztunk, vicces egy eset volt. (Persze egyszer csak jött a tábla, hogy ez már újra Svédország, és mindenki megnyugodott.)