Sok időm nem volt írni mostanában, mert annyi a munka, meg járni kell a svéd nyelvoktatásra is, na meg a család, de most kiemelek párat a legjobb 2014-es történések közül, amelyek az év során kimaradtak.

Az például muris volt, amikor két sofőr –akiknek a feladatuk a vezetés mellett, hogy bepakoljanak a raktérbe- közösen pakolt egy teherautót és nézeteltérés támadt közöttük azon, hogy az utolsó darabokat hogyan is kellene beforgatni, hogy minden elférjen. Az egyikük ugyanis egy öreg svéd (akiről korábban már írtam), míg másikuk egy heves vérmérsékletű olasz volt. Öt perc után előbbi nyelt egyet, miközben majd felrobbant, és ráhagyta a taljánra (ez a csendben tűrés igazi svéd tulajdonság).

Aztán ott volt a meló (suliköltöztetés), ami gyakorlatilag abból állt, hogy fociztunk egy tornateremben. Volt kapura lövés kapusnak, három a három elleni futball, és egy olyan játék, hogy csak a levegőből lehetett golt lőni, úgy, hogy azt egy passznak kellett megelőznie. Aki kapusként kapott három gólt, az kiesett. Eközben mások a matracokon aludtak.

Nehéz dolgok

Persze a költöztetés nem csak csupa móka és kacagás. Volt olyan gép egy iskola technika termében, melynek megemeléséhez az egész csapat oda volt rendelve és csak együtt tudtuk megemelni, fél óra próbálkozás után. Név szerint a hősök: Mikel, Jánek, Sztéfán, Dávid, Fábian, Számpáj (róla már esett néhány szó) és én.

Vagy amikor egy nagy fehér táblát szereltünk fel egy iroda konferenciatermében, srégen, miközben a tábla alá felfúrt ceruzatartó vízszintesen állt. Elég szembetűnő volt a malőr a székekből nézve. Végül is úgy oldottuk meg, hogy a ceruzatartó konzol jobb oldalát feljebb emeltük egy kicsit.

De volt olyan is, hogy egy lépcsőn kellett felvinni egy rakás asztalt és irodabútort, amelynek a végén az  ajtó rányílt a lépcsőre. A lépcső korlátja meg üvegből volt, ráadásul még építés alatt is állt, festők dolgoztak rajta, de a helységben ügyködtek még villanyszerelők és légkondisok is.

Egyszer meg a raktárunkból vittünk vissza egy lakásba dolgokat. Már az elején megismertem az írásomat a kartonokon, ami azt jelentette, hogy ott korábban ott voltam, amikor összepakoltunk mindent és elszállítottuk az raktárba. Viszont nem tudtam felidézni, hogy melyik korábbi melóról van szó. Azután a száz kilogrammos, antik, tömör fa komódról azonnal beugrott…

Amikor kisüt a nap

És, hogy milyen egy költöztetős álommeló, (már ha nem focizunk)? Minden bútor gurítható, szélesek a folyosók és az ajtók, a kartondobozok nem nehezek. A lifttől néhány méterre rögtön  autóparkoló van. Ilyen hely volt egy gyógyszercég irodája, ahol délelőtt tortát és tejszínhabot, délután meg szendvicseket és forrócsokit kaptunk. Ja és ez közvetlenül a tengerparton, miközben végig sütött a nap.

Volt, hogy egy Kínából hazaköltöző család dolgait pakoltuk le egy konténerből olyan városrészben –név szerint Hovås-ban (ejtsd: huvósz)-, ahol nem ritka a húszmilliós ház sem. Ez Göteborg tengerparti része, a természet lágy ölén, kertvárosi hangulattal, kacskaringós kis utcákkal, dupla garázsokkal. Természetesen az ár koronában értendő. Forintosításhoz 33-al lehet szorozni.

Volt, hogy -amikor hazafelé menet leszálltam a villamosról- esett. Elmentem a tér sarkába álló biciklimhez, ott pedig már nem, majd tíz métert haladva kiértem a napsütésbe. Végig a felhőkkel a hátam mögött tekertem hazáig, és száraz maradtam. A munkába jövet-menetről jut eszembe, hogy itt október közepén jön el az az időpont, amikor reggel hétkor már sötét van. Persze ez még semmi. Az igazi ilyenkor, december végén van, amikor a 8 órás kezdés még töksötétben zajlik, mert fél kilenc körül virrad reggel.

Polski vengri dva bratanki

Egyszer az egyik lengyel pacalt ebédelt, amit dunsztosüvegben árulnak a lengyel boltban. És ha már a lengyelek, akkor nem lehet, hogy ne tegyek arról említést arról az időszakról, amikor a Sierra Leone-i kollégát tanították lengyelül. Az oktatás több napon keresztül folyt és sok boldog percet okozott mindenkinek, aki hallotta.

Amúgy Hovås-ban egy fiatal macedón sráccal dolgoztam együtt, aki versenyszerűen futballozik. Meg is kérdezte, hogy nem ismerek-e focimenedzsereket otthon, mert szívesen leigazolna hozzánk. (És hol voltunk 2014-ben még az EB-től!)

Na, BÚÉK!

Egy kellemes emlék 2014-ből.